Jó az öreg a háznál! (FRISSÍTVE!)

Sebring 12h 2011 beszámoló: Rekordgyanús számú helyszíni néző és valószínűleg még annál is több internetes érdeklődő követte az idei sebringi 12 órás futamot, amit első alkalommal online is „full time” lehetett nézni az ALMS weboldalán. A pálya a szokásosnál is porosabb volt, ami nagyban megnehezítette a versenyzést. A rengeteg sárga zászlós periódussal szabdalt verseny felborította szinte az összes csapat előre gondosan megtervezett taktikáját, sok esetben a rögtönzés vette át a szerepet.

A versenyt elején természetesen a két gyári Peugeot állt az élre, de az Audik is jól mentek. Mindössze egy óra után Mike Rockenfeller-t utolérte az igazi balszerencse. Két egymást követő körben defektet kapott az R15 bal hátsó gumija, mindkétszer megbontva a hátsó karosszériaelemet. Ennek következtében Rocky hat körös hátrányt szedett be az élmezőnyhöz képest.

Nem sokkal később három GT autó ütközött a célegyenes ráfordító-kanyarjában, hosszú időre újra a biztonsági autó mögé kényszerítve a mezőnyt. De nem csak ez két defekt jött rosszul a négykarikásoknak, hanem a Capello Audijával koccanó Marc Gene is. Mindkét autó kicsúszott, a javítások az Audi csapatnak hét kör hátrányt, a Peugeot-nak 19-et okozott. Mindkettőjük esélye a jó végeredményre azonnal elszállt. Természetesen újabb hosszabb sárgazászlós időszak következett.

A javítások után újra harcba állt autók a középmezőnybe csúsztak, de mind a 908-ak, mind az R15-ök tempója meglehetősen jó volt. Az Muscle Milk Aston nem bírta tartani a tempót az élmenőkkel, sőt végül technikai gondjai is adódtak. Az ORECA Peugeot és a Highcroft HPD viszont szépen hasított, igaz, az ORECA Pug meglehetős koromfelhőt húzott maga után végig. Aztán kis nyugalom után újabb kicsúszások és koccanások, újabb sárga zászlók, majd újabbak, köztük meg a taktikázás, helycserék minden mennyiségben. A verseny felére egyértelművé vált, hogy a futamot vagy az ORECA, vagy az élen álló gyári 908-as, vagy a HPD nyerheti.

A 4-5-6. helyeken meglepően jól ment a Dyson, az Oak és a Rebellion egy-egy autója, mögéjük zárkózott fel a szép tempóban feljövő, és az „egymást összeszedő” két Audi. Külön meg kell említeni McNish kiemelkedő teljesítményét, ami nagyban hozzájárult, hogy a német gárda ilyen szépen vissza tudott kapaszkodni, simán hozva a Peugeot-k tempóját.

Miközben a két Audi legyűrte a Rebellion-Toyota-t, a negyedik helyen brilliánsan versenyző Oak-Pescarolo félre állt, mert pilótája lába látszólag minden külső ok nélkül a cockpiton belül megsérült. Ekkor a gyári és az ORECA Pug gyilkolta egymást az élen, nyomukban Highcroft Honda-val. Újabb meglepő fordulat következett, amikor az élen álló Pug kicsúszott, átengedve a vezetést az ORECA-nak. Ez pont akkor történt, amikor kommentátorok épp arról értekeztek, hogy a versenyben vezető Pug-ot kezdi kikezdeni a sebrngi pálya.

Végül nem lett baja a gyári 908-nak (csak az orrészét kellett megpiszkálni) és tisztességesen, hiba nélkül végignyomta a távot, akárcsak a Highcroft és a többiek is a megmarad élmezőnyből. Az eltérő taktikák miatt a futam a legvégéig tartogatott izgalmakat, végül az ORECA bizonyult a legjobbnak.

Az „nagypapásított” 908 HDi FAP nyerte a versenyt, megszerezve ezzel az ORECA első sebringi győzelmét. A Highcroft briliáns munkát végzett az új versenyautójával, míg a gyári Pug csapat csak másodperccekkel marad le a második pozícióról. A GT mezőny a várakozásoknak megfelelően rendkívül szoros és izgalmas csatát vívott, végül köztük a BMW győzedelmeskedett. A P2-es és LMPC autók ezúttal nem tudtak jó eredményt elérni. A verseny a tradícióknak megfelelően töksötétben ért véget, bár fények voltak bőven, a legfényesebben mégis a jóöreg Hughes de Chaunac csapata és vele a jóöreg Peugeot 908 HDi csillogott. Jó az öreg a háznál, ahogy népi mondás tartja!

Végeredmény (Top10):

1.  LMP1    Lapierre/Duval/Panis           ORECA Peugeot 908 HDi   12h00m28.423s
2.  LMP1    Brabham/Franchitti/Pagenaud    Highcroft HPD ARX-01e       + 31.868s
3.  LMP1    Montagny/Sarrazin/Lamy         Peugeot 908                 + 44.502s
4.  LMP1    Capello/Kristensen/McNish      Audi R15 TDI                 + 5 laps
5.  LMP1    Bernhard/Dumas/Rockenfeller    Audi R15 TDI                 + 6 laps
6.  LMP1    Dyson/Smith/Cochran            Dyson Lola-Mazda             + 8 laps
7.  LMP1    Prost/Jani/Bleekemolen         Rebellion Lola-Toyota       + 12 laps
8.  LMP1    Wurz/Gene/Davidson             Peugeot 908                 + 17 laps
9.  LMPC    Petersen/Cameron/Guasch        Genoa ORECA FLM009          + 20 laps
10.  GT     Priaulx/Muller/Hand            BMW M3 GT                   + 20 laps

Találkozó / Élménybeszámoló (Dani)

Illusztráció: Fogarasi Attila képei

Az eredeti haditerv szerint háromkor, a rajt előtt egy órával találkoztunk a főtribün közepén mindenkivel, akinek kedve volt velünk együtt nézni a rajtot. Én magam nem sokkal korábban érkeztem, de többen „közülünk” már korábban is, sőt Szombaton is kint voltak. Ahogy arra számítani lehetett nem voltunk sokan a találkozón, de mi, néhányan megismerkedtünk, beszélgettünk (néha az elhúzó autók hangja miatt ordibáltunk). Négykor rajt, több mint harminc ordító autó nekilódul, a lelátókon relatíve sok ember (néhány ezer), és megkezdődik a hat órás futam. Sokan váltottak közületek jegyet a Pitwalkra is, ígyhát erről a félórás eseményről is van (lesz) beszámolónk, képanyagunk!

Két órával később néhányan átsétáltunk a paddockba, hogy felülről, közvetlen közelről lássuk a boxba érkező autókat, a csapatmunkát, pilótacseréket. Volt aki egy darabig még maradt a tribünön (pl. Viktorék), volt aki a célegyenes végéhez ment fotózni, mások más helyet kerestek maguknak. Négyen végül Mansellék felett cövekeltünk le, este kilencig onnan néztük a versenyt. Aztán négyen-öten az utolsó órára visszaültünk a főtribünre, hogy onnan nézzük a töksötétben elhúzó autókat és a verseny végét.

Összességében, „hanghatásilag” fárasztó volt ez a hat óra, de természetesen hatalmas élmény! Ezeket az autókat közelről, versenyben látni, hallani az ordító – röfögő – puffogó – recsegő – durrogó – hortyogó hangjukat, éjszaka látni a kipufogókból előtörő lángcsóvákat, szinte fizikailag érezni a levegőben a váltók dörrenését (különösképp Mansellék Zytekjének csattanását), figyelni, hogy melyik autó oldalán hány lámpa ég, hogy megtudjuk hol áll a versenyben, érezni az égett gumi szagát, satöbbi, satöbbi, satöbbi…

Nem kérdéses, baromi jól éreztük magunkat, élveztük a verseny minden percét, és persze  – a magam nevében mindenképp mondhatom – , örültünk a társaságának, hogy mi „Le Mans-bolondok” rátaláltunk egymásra, immár élőben is. Hiszen régóta tudunk egymásról: mi ketten írjuk ezt a blogot, Ti olvassátok! De végre eljött ez a pont, amikor arcok, egyéniségek kerültek egymás elé az írott sorok helyett. Persze egyedül élvezve is jó lett volna a verseny: gyönyörű, villámgyors versenyautók, elképesztő hanghatások, meglepő fordulatok, naplemente, holdfényes befutó, … De együtt még jobb volt!

Mi néhányan, az eredményhirdetési-pezsgőzési ceremónia után, fél 11 körül, az utolsók közt jöttünk el a lelátóról. (Este nyolc után már csak a legelszántabbak maradtak kint a pályán, a nagytöbbség elhúzott haza, hisz másnap munkanap volt, méghozzá a legrosszabb, a hétfői):) Azóta pedig szinte záporoznak az email-ek hozzám, aki nem tudott ott lenni velünk, szabadkozva elnézést kér, aki képeket készített, az felajánlja „készletét”, aki valamit nem értett az kérdez, aki valamit jobban értett, mint mi, az kiegészít! A LEMANSHIREK.HU végre ÉL! Kezdünk Közösség lenni! Igyekszem minden beérkező levélre, kommentre reagálni, ha valaki megosztaná saját élményeit (képeit) a hétvégéről, a saját szemszögéből, a saját szavaival, hát tegye, kiteszem, olvassák / nézzék a többiek is!

A képekkel sem maradunk már sokáig adósok, ígérem, hogy minden jól sikerült képet, amit Ti küldtök és amiket mi készítettünk, hamarosan közszemlére bocsátom! Elsőként mondjuk itt van egyből Fogarasi Attila saját galériája a Hungaroringről!

Hungaroring beszámoló

Váratlan, meglepő eredmény született a hungaroringi 1000 km-es Le Mans Series futamon: az éjszakába hajló verseny minden bizonnyal bevonul majd a bajnokság 2003 óta íródó történetébe, és nem csak azért, mert ez volt az első magyarországi fordulója a sorozatnak.

Eddig még nem soha nem fordult elő, hogy a kisebb, P2-es prototípus géposztály abszolót győzelmet szerezzen a P1-es csúcsgépek ellen! Sőt, mi több, az első hat (!) helyen a P2 kategória képviselői végeztek!

Az időmérőn a Pole-t a Strakka Racing (P2) szerezte meg, a második és harmadik helyen a két Rebellion Lola (P1), a negyediken az Oreca-Peugeot várta a rajtot. Ekkor még mindenki arra számított, hogy a Peugeot-sok a versenyen majd erőből lenyomnak mindenkit, ami később így is lett – egy rövid időre…

A rajtot követően az egyik Rebellion Lola és az Oreca-Peugeot rögtön az élre is állt, Strakkáék visszacsúsztak a negyedik helyre. Kicsivel később már a dízel Peugeot állt az élen, aztán szépen lassan kezdett felborulni a papírforma. Izgalmas és változatos hat órányi versenyzés alatt akadt sok kicsúszás, két Safety Car-os periódus, és sok sok műszaki hiba miatti kiállás – utóbbi gondok elsősorban a P1-esek mezőnyét súlytották. Javításra kényszerült kiállni mindkét Rebellion Lola, és a látványosan gyors (és nemkevésbé szép) Signature Lola Aston Martin is, miközben a P2-es autókat elkerülték a nagyobb bajok.

Sötétedés környékén a Peugeot váltója megadta magát és szépen lassan (inkább csak lassan) körözött a pályán, közben jócskán visszacsúszott a mezőnyben. Ekkor már a P2-es autók álltak az élen (a Strakka csapat Acura-ja az élen), míg a P1 kategória élén nagy-nagy meglepetésre a Mansell család autója állt.

A végeredmény tehát annak a Strakka Racingnek (Acura) az abszolút győzelmét hozta, amelyik már Le Mans-ban is meglepetést okozott kiváló versenyzésével és megbízhatóságával, míg a P1-es mezőny egyetlen pozitív csalódást okozó csapata a Mansell csak az abszolút hetedik helyet szerezte meg. A GT-k között mindig ádáz harc dúl, nem volt ez másképp most sem: bár az időmérőn a Ferraris csapatok domináltak, a versenyben végül három Porsche végzett az élen. Hamarosan folytatjuk!

Spa: 24 órás verseny beszámoló

A világ második legrégibb 24 órás versenyén, a Spa-i futamon idén szinte a legutolsó percig úgy tűnt, hogy papírforma eredmény születik, és a BMW Motorsport csapata simán megnyeri a futamot. Nem így történt…

A kisebb GT kategóriákban versenyző csapatok egyik legfontosabb megmérettetése ez a viadal, hasonlóan a Nürburgringi 24 órás versenyhez, a nagyobb kategóriákbúl “alászálló” neves versenyzők pedig tovább színesitik az eseményt. A pálya klasszikus, a nevezők száma nem kevés, s bár a hangulat távolról sem olyan frenetikus mint Le Mans-ban, vagy a Nürburgringen, de azért egy komoly és rangos futam, amire érdemes odafigyelni.

A két BMW-ből az egyik esélyei már viszonylag hamar elszálltak egy ütközés során, hasonlóan jár sok R8 LMS-sel versenyző audis magáncsapat is. Jól mentek viszont az élen a másik M3 GT2 és néhány apró csapat 911 GT3-as Porsche-ja. Éjszaka az eső tovább tizedelte a mezőnyt, az egyetlen vasárnap délelött is kitartó Audi-s gárda a belga Audi klub által nevezett R8 maradt az abszolút ötödik helyen. Később viszont ők is visszább csúsztak. Biztosnak tűnt a kék-fehér márka diadala, ám amilyen szerencséjük volt a Nürburgringen, olyan rosszul alakultak most a dolgok: 40 perccel a vége előtt a “bömös” megadta magát! A csapat még tudott egy pici életet leheleni bele a boxban, de már jöttek is a Porsche-s csapatok és átvették a vezetést. A győztes piros BMS Vitaphone autó volánjánál három pilótatársa mellett ott ült az idén első Le Mans-i győzelmét is ünneplő Romain Dumas is! Íme az élmezőny végeredménye:

1 Dumas / Bergmeister / Ragginger / Henzler

Porsche 911 GT3 RS

2 Narac / Long / Pilet / Lietz

Porsche 911 GT3 RS

3 Werner / Müller / Adorf

BMW M3 GT2

4 Müller / Lamy / Alzen

BMW M3 GT2

5 Waltrip / Cadei / Kauffmann / Cioci

Ferrari F430 GTC

6 Häring / Konstantinou / Peyroles / Vannelet

Porsche 911 GT3 RS

7 Splunteren / Hommerson / Machiels / Bastiaans

Porsche 911 GT3 RS

8 Leinders / Martin / Duez

Ford GT

9 Blundell / Brown / Dean / Cheever

Audi R8 LMS

10 Johansson / Li / Patterson / Assentato

Audi R8 LMS

Le Mans beszámoló (FRISSÍTVE)

MOTTÓ: “Ahhoz, hogy első legyél, először is be kell érj a célba!”

Már az első percekben megkezdődtek az izgalmak: a mezőny egy szem Jaguarja szinte azonnal feladta a harcot, majd alig pár perccel később Nigel Mansell rosszul lett a volnánnál és csúnyán falhoz csapta autóját. Fél órás Safety Car periódus után indult újra a verseny. Négy Peugeot kezdte a futamot az élről, mögöttük a három Audi. A francia csapat autói látványosan gyorsabbak voltak mindenkinél, akkor úgy látszott, hogy semmi sem állíthatja meg a Peugeot-kat. A női csapat vezette Ford GT lángra kapott és kiállni kényszerült, az Art Car BMW sem bírta a megpróbáltatásokat. Ez utóbbi autó okozta a Kristensen kicsúszását: amikor az Andy Piraulx vánszorgott vissza a boxba a lerobbant BMW M3-mal, azt épp az ideális íven tette, Kristensen pedig ekkor érkezett meg mögé az R15-tel, háromszáz körüli tempóval. Csak a kavicságyra kicsúszva tudta elkerülni az ütközést, az Audi csak enyhén, de megsérült. Ha nincs ez a malőr, akkor akár újra Kristensen lehetett volna a győztes.

A Peugeot-nál a 3-as rajtszámú autóval kezdődtek a gondok, a jobb hátsó felfüggesztés kiszakadt a vázszerkezetből, ez pedig számukra a futam végét jelentette. Sebaj, van még három 908 HDi az élen – gondolhatták még ekkor a franciák. Az események tovább folytatódtak, Az Astonoknál is elkezdődtek a gondok, az egész mezőnyre jellemző módon sorra jöttek a műszaki meghibásodások és a vezetői hibák. Szinte csak két csapat volt, ami hibátlan, 100%-os teljesítménnyel haladt előre: az Audi, mindhárom autójával, és a P2-es Strakka Racing, akik meglepetésre folyamatosan maguk mögött tudták tartani az esélyesebb Highcroft Acura csapatot.

A Peugeot-k megdöbbentő köridőket produkáltak, folyamatosan növelve előnyüket, a pilóták biztos kézzel irányították autóikat, a szerelők sem hibáztak. Aztán éjszaka folytatódott a dráma: Wurzék autóját elektromos hiba miatt szerelni kellett, ezzel hátracsúsztak az összetettben, de a gépet vissza tudták hozni a boxból a versenybe. Eközben az Audik csak mentek, csak mentek. A francia csapatnál kiadták az utasítást: a győzelemre esélyes maradék egy 908 HDi-vel nyomni kell, amilyen gyorsan csak lehetséges. Frank Montagny-ék így is tettek, az eddigi szédítő tempóra rátettek még egy lapáttal. Wurzék a pályára visszatérve mostmár hátulról kezdték meg felőrölni az Audikat. Ez a stratégia működni látszott, bár a nézők és a szakértők aggódni kezdtek, hogy vajon meddig tartható az ilyen észvesztő tempó. És valóban, Montagny alatt megpusztult a Peugeot, motorhiba, kiállás, vége. Az Audik eközben csak mentek és mentek.

Vasárnap nem sokkal dél után ugyanígy búcsúzott Wurz-ék Peugeot-ja is, ekkor terelődött a figyelem az eddig is kiválóan menő ORECA gárda 908 HDi-jére, a márka egyetlen állva marad autójára, ami ekkor még dobogó-esélyes volt a három R15 mögött a negyedik helyen. Korábban áltak már jobban is, de ezzel az autóval is akadtak műszaki gondok. A gyári Peugeot és az ORECA csapat nagyhatalmú főnökei ekkor közös erővel kiadták újra ugyanazt az ukászt: ha kell, ki kell nyomni az autó lelkét, de meglegyen a dobogó! Andy Meyrik engedelmeskedett és odalépett a gépnek, befogta McNish-ék harmadik helyen álló R15-ét, és haladt tovább. Ekkor még mindig nyílt volt a csata. Aztán ez a Peugeot is füstölni kezdett.

Ahogy az ilyenkor természetes, a két francia csapatfőnököt a sírás kerülgette, a Peugeot versenyzők mindegyike végtelenül csalódott volt. Az Audik meg csak mentek és mentek. Az  ekkor negyedik helyen álló Aston Martin fél órával a vége előtt szintén bedobta a törölközőt a brit csapat nagy bánatára. Az Audisok a végén már szép komótos tempóban, egymást bevárva korzóztak, a célvonalon pedig – ahogy korábbi hasonló alkalmakkor megszokhattuk tőlük – ünnepélyes lassúsággal haladtak át. Teljes diadal! A verseny elején még senki nem gondolta, hogy ilyen fordulatos futamot élvezhetünk, Le Mans megmutatta igazi arcát. Az 56 indulóból 28-nak sikerült teljesítenie a 24 órát, új távolsági rekordot értek el az Audisok, nagyságrendileg 5.400 kilométert tettek meg, többet, mint bármely csapat eddig Le Mans-ban! Az Audi kilencedik alkalommal győzőtt (12 év alatt!), ez volt a negyedik hármas győzelmük (2000, 2002, 2004, 2010). Külön élmény volt látni, hogy a két nagy ellenfél mennyire tiszteli és elismeri a másik teljesítményét, Olivier Quesnel, a Peugeot Sport direktora átsétált Dr Ullrichoz és szó szerint szembetapsolta. Tavaly hasonlóan sportszerűen gratulált az Audi a Peugeot-nak. Ezúttal az apró kicsúszás miatt nem a jóöreg Capello-Kristensen-McNish trió állhatott a dobogó felső fokára, hanem az „új generáció”. Mike „Rocky” Rokenfeller, Timo Bernhard és Romain Dumas képében olyan nagyon tehetséges fiatalokat ünnepelhetünk, akik abszolút megérdemelten, tökéletes versenyzéssel nyertek. Hasonlóan szépet futottak a másik R15-ben az Audi legfiatalabb pilótái is, és persze az öregfiúk is hozták a szokásos teljesítményüket. Ha nem így lett volna, a hármas győzelem nem jöhetett volna létre.

Véget ért Le Mans, az elúlt évek legnagyobb futama, a négykarikások pedig azonnal bulizni indultak, ahova meghívták a komplett Peugeot csapatot is. A P2-ben a Strakka Racing az Acura-val simán verte a kategóriatársakat, a Highcroft Acura motorhiba miatt kiállt. A GT osztályban is volt meglepetés, egyik komoly csapat sem bírta a hajszát, a Felbermayr Proton gárda GT2-es Porsche-val még a GT1-eknek is odavert.

Drámai, rekorder verseny!

Nehéz helyzetben van az az egyszeri blogszerkesztő, aki úgy akar beszámolót írni az idei Le Mans-ról, hogy elkerülje az olyan közhelyeket, mint ‘ez egy hosszú távú, megbízhatósági verseny’, vagy ‘itt nem elég a gyorsaság, megbízhatóság is kell’. Annál is inkább nehéz lenne ezeket megkerülni, mert most minden korábbinál élesebben mutatott rá a futam ezekre a régi bölcsességekre.

Az évszázad versenye volt, tele drámával, izgalommal, fordulatokkal. Megdőlt számos rekord, a verseny még a 23. órában is nyitott volt. A győzteseket pedig most már mindenki ismeri: Audi 1-2-3. Tökéletes megbízhatóság és hibamentes versenyzés a négykarikásoknál, megdöbbentő gyorsaság és könnyek az oroszlánosoknál. Részletes beszámolóval holnap jelentkezünk, ugyanitt!

BMW visszatérés és győzelem!

Nürburgring 24 2010 / További részletek hamarosan!

Ami szombaton délután masszív Audi-Porsche csataként indult, az vasárnap délután BMW győzelemmel ért véget… egy Ferrarival a második helyen! Igazi drámai, fordulatos 24 órás futamon vagyunk túl, ehhez hasonlót legutóbb az 1999-es Le Mans-i 24 órás versenyen láthattunk. A Zöld Pokol tényleg gyilkos pálya, amelyik autó itt végigmegy 24 órát, az tényleg mindent kibír!

A BMW Motorsport öt év után tért vissza a Nürbrurgringi 24 órás futamra és meg is nyerte a futamot! Az élen kezdő Porsche-k és Audik sorban feladták a küzdelmeket ütközések és műszaki problémák miatt. A BMW-nek sem volt egyszerű helyzete, a két autóval induló bajor gárda egyik autója még a verseny elején törte össze magát, a végül gyöztes autó sebességváltójában pedig a 23. óra elejére eltűnt két sebességfokozat. Végül mégis összejött a győzelem!

Az öt, köztük egy hibrid versenyautóval felvonuló, erős gyári támogatású Manthey-Porsche csapat egyik (az előző évekbeli győztes) egységét egy másik versenyautó ütötte ki az éjszaka folyamán (az élről!), a többivel a technika ördöge végzett. Hasonlóan peches volt a négykarikás márka, hét autójukból öt adta fel a harcot. A győztes 25-ös BMW M3 GT2 mögülük kezdte az elején, de gyorsak is voltak, megbízhatóak is, ahogy fogyatkozott előttük az élboly, szépen jöttek fel, egészen az első helyig.

Hasonlóan alakult a Farnbacher privátcsapat versenye, senki sem gondolta volna, hogy ilyen szépen mennek majd Ferrari F430 GTC versenyautójukkal, másodikok lettek. A dobogó alsó fokára az egyik állva maradt R8 LMS legénysége állhatott fel.

A másik Audi R8 az ötödik, a másik M3 GT2 a hetedik pozícióban ért célba, jól ment a 76-os rajtszámú, Schubert csapat által futtatott BMW Z4 GT3 is, ők lettek a negyedikek. A hibrid Porsche huszonkét óra után az élről búcsúzott az erőátvitel meghibásodása miatt. A magyar BMW-csapat négy óra után állt ki, az 1-es dízel BMW hűtési rendszere mondta fel a harcot.

Végeredmény (top5):

1- (#25) BMW M3 GT2 / Schnitzer  BMW Motorsport /154 kör

2- (#43) Ferrari F430 GTC / Team Farnbacher-Hankook / 154 kör

3- (#97) Audi R8 LMS / Phoenix Racing /153 kör

4- (#76) BMW Z4 GT3 / Schubert Motorsport / 152 kör

5- (#102) Audi R8 LMS / Team Abt Sportsline / 152 kör

Kettős Peugeot győzelem a zuhogó esőben

Az eső miatt kaotikusan kezdődött (és úgy is ért véget) a Spa-i LMS futam, a kicsúszások már a felvezető körben (!) elkezdődtek, így hamar elbúcsúztunk az ORECA csapattól, de André Lotterer is a legelején megtörte az Audiját. A pole pozícióból induló Peugeot-s Pagenaud rögtön az első kanyarnál eldobta az autót, ez viszont nem volt súlyos. A safety car mögött rendeződött a mezőny, McNish – ahogyan mindig – most is szenzációsan rajtolt, feljött a második helyre. Később az apró termetű skót az ügyes box-időzítésnek hála az élre tudott kerülni.

McNish épp az élről állt ki a boxba, amikor beütött a … az áramszünet. Az egész környék (nem csak a pálya) káoszba borult, se versenyirányítás, se időmérés, se kommunikáció, se egy működő légkulcs. Amint a zászlós emberekig eljuttatták az utasítást (az sem volt egyszerű), leintették a futamot. 40 perc teljes tanácstalanság következett, mivel nem derült ki, hogy akkor most lehet-e be/ki hajtani a boxba, vagy sem (nem égtek a lámpák). Sokan bementek a pitbe, sokan beálltak körözni a safety car mögé. A Spa-i pálya egyetlen (!) göthös generátorral készült fel az ilyen esetekre, azzal meg persze nem mentek semmire.

Végül megjött az életadó áram, a biztonsági autó mögül elrajtolhatott a mezőny. Ekkor pár óra eseménymentes verseny következett, Bourdais és Montagny a két Peugeot-ban erőből lenyomta a korábban élen álló Audit (Capello /Kristensen / McNish). Capello brilliánsan védett – amíg lehetett a Le Mans-i pályára való leszorítóerőre beállított Audival. Ezalatt volt némi bűvészkedés a boxtaktikák körül, a 7-es Audi immáron Kristensennel a volánnál feljött másodiknak. Majd újra esni kezdett. Újabb kicsúszások, újabb safety car periódus, szakadó eső. Kristensen a hidegzuhany ellenére igencsak izzadt, hisz a csúszós pályán kis leszorítóerőre belött autóval próbált korcsolyázni. De nem volt jobb az oroszlánosok helyzete sem, mert ők meg nem mertek kimenni esőgumiért a hátukban loholó Audi miatt. Pagenaud ki is csúszott (kétszer) az élen álló 3-as 908 HDi-vel, de vissza tudta hozni.

A legvégére az eső elállt, kezdett száradni, a Peugeot-sok újra ki tudták használni erőfölényüket. A Sebastien Bourdais-Pedro Lamy-Simon Pagenaud hármas nyert a 3-as rajtszámú 908-cal, másodikként pedig a F. Montagny, S. Sarrazin, N. Minassian trió (Peugeot) ért célba, mögöttük Kristensenék az Audival. Mindhárom egység briliáns versenyzést mutatott be az őrült körülmények között, akárcsak a negyedik és ötödik helyeken beérő márkatársak. LMP2-ben éles csatát vívott egymással a Quifel és az RML csapat, végül az előbbinek sikerül egy körös előnnyel, a szenzációs abszolút hatodik helyen célba érnie. A GT1-ben a Marc VDS csapat nyert a szépséges Ford GT-vel.

LM2009: nyert a Peugeot, vesztett az Audi

Közel húszezer sebességváltás, több, mint ötezer kilométer padlógázon, Forma-1-es átlagtempóban. Csapatmunka, sok-sok ember dolgozik (csapatonként) azért, hogy egy borzalmasan fárasztó hét után ők legyenek a legjobbak. Huszonnégy órán át nem hibázhat egyetlen versenyző, egyetlen szerelő sem, de nem lehet komoly meghibásodása a technikának (a versenyautónak, a légkulcsnak, a tankoló-szivattyúnak, stb.) sem. De sokszor még ez sem elég! Ha nem tökéletes a gumiválasztás, ha nem tökéletes a leszorítóerő-beállítás, ha az ellenfél autója egy picit is takarékosabb vagy gyorsabb, minden elveszhet. A világ legnagyszerűbb és egyik legnehezebb, de mindenképpen a legrangosabb versenyét megnyerni nagyon nem egyszerű dolog. Ha minden-minden tökéletes, de a szerencse a konkurencia pártján áll, nos, akkor sem jöhet össze a győzelem. Szögezzük le gyorsan: idén nem a szerencsén múlott!

A Peugeot csapat most, 2009-ben tökéletes teljesítménnyel (1992 és 1993 után harmadszor) megnyerte ezt a fantasztikus versenyt. Nem jött össze nekik tavaly és tavalyelőtt, pedig akkor is minden tőlük telhetőt megtettek. Akkor volt egy másik csapat, ami még jobbnak bizonyult. Most nem volt. Megnyerték az idei versenyt. Teljesítményüket látva csak a legnagyobb elismerés és gratuláció illetheti őket. Szép volt, emlékezetes diadal marad!

A korábbi sokszoros bajnok csapat, az Audi, minden erőfeszítése és szokásosan perfekcionista hozzáállása ellenére nemcsak, hogy nem nyerte meg az idei viadalt, de emellett el is veszítette. Hogy ez mit jelent? Nem nyerte meg, mert idén volt náluk jobb is, és elvesztette, mert maguk is voltak már sokkal jobbak mostani önmaguknál. Nem is egyszer. Az elmúlt két évet (és a Peugeot egyre javuló teljesítményét látva) úgy döntöttek, hogy az idei összecsapásra új autót építenek. Így utólag, lehet, hogy jobb lett volna a régi, bevált autót továbbfejleszteni, de lehet, hogy ezügyben mégis jó volt a döntés, ez utólag már sosem fog kiderülni.

Mindenféle komolyabb következtetés, tanulság levonása nélkül: a Peugeot egy évek óta csiszolt, továbbfejlesztett autóval nyert, az Audi egy vadiújal vesztett. A Peugeot-nak nem voltak számottevő műszaki gondjai, az Audinak voltak. Mindkét csapatnál olyan versenyzők voltak, akik elismeréséhez, méltatásához nem férhet semmi kétség. Egyikük technikai személyzete sem vétett, sőt az elvárhatón felül is maximális teljesítményt nyújtott.

A Peugeot nyert, az Audi vesztett idén. Nyerni azt jelenti, hogy úgy voltak a leggyorsabbak, hogy közben  mindenben, amit ember megpróbálhat befolyásolni, abban tökéletes teljesítmény nyújtottak, és a pilóták mellett egy-egy őrangyal is velük utazott a 908-akban. Veszteni ebben az esetben annyit jelent, hogy bár az Audi csapat tökéletességre törekedve idén is megtettek minden tőle telhetőt, az angyalok (legalábbis kettő) velük is ott voltak, de az autó és sebesség nem volt elég jó a győzelemhez.

Két olyan nagyszerű, elkötelezett és elhivatott csapat bámulatos harcát láthattuk idén is Le Mans-ban, akik az autóversenyzés abszolút csúcsán kardoznak egymással évek óta, emberfeletti teljesítmény nyújtva! És íme, idén egy régi-új győztest köszönthetünk! Nagyszerű élmény volt ezt látni! Jövőre veletek, ugyanitt! A verseny után két órával az Audi hivatalos közleményben tudatta, hogy ott lesznek a 2010-es Le Mans rajtjánál is, hogy újra ringbe szálljanak a győzelemért, a Peugeot-tól még várjuk a hasonló kinyilatkoztatást.

Le Mans 2009 – beszámoló

Már az első óra meglepő dolgokat hozott: Alex Premat Audijával kicsúszott, nem lett komolyabb baj, azonnal folytatni tudta a versenyt. Nem járt viszont ilyen jól az egyik Peugeot 908-as, aminek a boxban ment neki a Pescarolo gárda privát 908-a. Az ütközés kiszúrta a 7-es rajtszámú autó kerekét, ami így kénytelen volt egy teljes kört (majd 14 km) rongyos gumival végigaraszolni, szétverve ezzel az autó teljes hátsó részét. A helyzet, bár komoly időveszteséggel járt, menthetőnek bizonyult, de a 7-es Peugeot és legénysége máris búcsút inthetett az élmezőnynek. Nem sokkal ezután a 008-as Aston Martin került bajba, a boxba kényszerült javításra.

Estefelé az Audi – látva, hogy sebességük nem lesz elegendő a Peugeot elkapásához – berendelte mindhárom R15-ét, más beállítású orr-részt kapott mindegyik autójuk. Ezután nem sokkal a boxbejárat környékén a heves csatában az egyik Aston szó szerint kilökte a pályáról a Radical autóját, ami miatt jópár körre a safety car mögé kényszerült a mezőny. A Radical nagyon összetört. A következő fordulat az élen álló Peugeot meghibásodása volt, így a francia trió által vezetett 908 kénytelen volt Wurtz-éknak átadni az első helyet. Nem volt végzetes probléma, vissza tudtak állni a versenybe. Így, négy órával a rajt után Peugeot-Audi-Peugeot-Audi volt az első négy sorrendje.

Még az este komoly bajba került a négykarikás márka: A 2-es rajtszámú R15-t vezető Luhr a Porsche kanyart kiegyenesítve rommá törte az autót, kiesett, míg a 3-as Audinak komoly műszaki problémái adódtak, amit csak hosszú szereléssel lehetett orvosolni, így az ő versenyüknek is lőttek.

Éjjel újabb komoly baleset történt, az idei Le Mans legkeményebb ütközése pont ugyanott, ahol Luhr odavágta az Audit. Ezúttal Treluyer csattant bele a gumifalba a Pescarolo-féle 908 HDi-vel. A 908 szó szerint megsemmisült, a versenyzőt kórházba kellett szállítani (végül nem lett komoly baja). Közel egy órán keresztül a safety car mögött kígyózott a mezőny, mire eltakarították a romokat.

Reggelre a második helyen álló Capello-Kristensen-McNish hármas R15-e visszacsúszott a harmadik helyre, a hosszúra nyúlt üldözősdi és McNish briliáns vezetése ellenére meg kellett hajolnia az üldöző Peugeot gyorsasága előtt. Vasárnap reggel fél tízkor jött az újabb baleset, szintén ugyanott, a Porsche-kanyarban. Ezúttal a versenyt végigbetegeskedő Aston Martin 009-es autója volt az autótörő kanyar áldozata. Végleg kiestek, a csúnyán szétvert autó nem tudott már moccanni.

A délelőtt javában zajlottak tovább a harcok az 5-9 hely körül, a negyedik helyen álló, 007-es Aston Martin mögött vitézkedett egymással a 14-es Kolles Audi, az Oreca megmaradt autója, a Pescarolo Judd és a Speedy Lola-ja. Délidő után nem sokkal újabb drámát láthattunk: a mindig stabil és megbízható, idén búcsúzó GT1-es Corvette-ek egyike megadta magát, nem tudta befejezni a versenyt.

Nem maradtunk izgalmak nélkül a végére sem: fél kettő után a P2-es kategória egyik sztárcsapata, a 2004-es abszolút győztes Goh piros-fehér Porsche RS Spyder autója a Playstation-sikánnál igen nagy sebességgel gumifalba rohant és kiesett. A Speedy Lola Aston kényszerűen megszabadult némi üzemi folyadéktól, fel kellett szórni, takarítani a pályát, természetesen a safety car addig megfogta a száguldozást. Később a véghajrában a KSM Lola Mazda a boxbejáratnál lerobbant, majd ki is gyulladt.

Az utolsó fél órában már a szokásos Le Mans-finishre készültek a csapatok, autóik bevárták egymást és egy igen kemény és fordulatos verseny végén formációban, ünnepélyes lassúsággal gördültek át a Luca di Montezemolo által lengetett kockás zászló alatt, elsőként természetesen a 9-es 908. A Peugeot 16 év után újra nyert, a hősiesen, négyórás etapokat egyben levezető tavalyi címvédő Audi-legénység a harmadikként ért célba, mögöttük pedig a nagyon szép teljesítmény nyújtó Aston Martin 007-es rajtszámú autója. A P2 kategória győztese idén is az Essex lett a zöld-fehér Porsche RS Spyderrel. Véget ért a 77. 24 órás verseny, ami minden bizonnyal emlékezetes fejezetévé válik a legendának.

Lásd még a korábbi posztot is a nemhivatalos végeredményhez!

Meghalt a király, éljen a király!

Sikerült a trónfosztás, nem is akárhogy! A Peugeot az Audi kilenc éves uralkodását magabiztos kettős győzelemmel törte meg, elképesztő gyorsaságról és megbízhatóságról tanúbizonyságot téve. Arról, amit az oroszlános márka művelt, csak elismeréssel lehet nyilatkozni! Így tett az Audi sportfőnöke, Dr Wolfgang Ullirch és a tavalyi címvédő Dindo Capello-Tom Kristensen-Allan McNish trió is, akiknek ezúttal minden erőfeszítésük ellenére meg kellett elégednie a harmadik helyezéssel. A másik két Audi R15 és legénységük (ahogy sokan mások is) elesett a csatában.

A győztes David Brabham-Marc Gene-Alex Wurtz trió a “Pug” harmadik Le Mans-győzelmét (1992, 1993, 2009) szállította, mögöttük a csapattársak, Bourdais, Montagny és Sarrazin végeztek, mindössze egyetlen körrel lemaradva. Wurtz-nak ez volt a második Le Mans-diadala.

A tavalyi címvédő Audi-mesterek (a rekorder, nyolcszoros győztes Kristensen és a szintén sokszoros bajnok Capello és McNish) idén is hozták szokásos formájukat, rajtuk idén sem múlt volna a győzelem, ezúttal viszont az Audi R15-ből “kihúzható” lehetőségek csak a tisztes helytállásra voltak elegendőek. Az 007-es rajtszámú Aston Martin és legénysége nagyon kiegyensúlyozott teljesítménnyel a negyedik helyezést szerezhette meg mögöttük, a legjobb benzines alakulatként végeztek. Herni Pescarolo és csapatának csalódottsága teljesen érthető, ha nem velük történik meg a futam legdurvább balesete, akár a dobogóra is esélyesek lehettek volna.

Dicséret illeti a Kolles csapatot, akik az eddgi teljesítményük alapján vártnál sokkal-sokkal jobban teljesítettek, a régi R10-es Audikkal induló kis német Audi-partner cég abszolút zöldfülű vezetőgárdája parádésan teljesített, mindkét R10 a Top10-ben (a 7. és a 9. helyen) végzett. Ráadásul a jobbikként végző alakulat Narain Karthikeyan egészségügyi problémái miatt a régi-régi Le Mans-időket visszaidézve mindössze kettő versenyzővel teljesítette briliánsan a távot.

Ugyan nem ez volt az évtized versenye (a tavalyi talán egy hajszállal tarja ezt a szubjektív címet), de váratlan fordulataival, nagy baleseteivel, a Peugeot megérdemelt győzelmével még nagyon sokaig emlékezetes marad. Olivier Quesnel, a Peugeot Sport csapatfőnöke a könnyeivel küzdött örömében, Dr Ullrich csalódottan, de korrektül gratulált. Nagy pillanatokban és drámákban bővelkedett a 2000-es évek utolsó versenye!

Folytatás és további részletek hétfő délelőtt, itt a LEMANSHIREK.HU-n! A verseny képeinek feltöltése a gelériánkba szintén holnap délelőtt!